saját szoba

film

Pusztaság / Pustina (2016) - minisorozat

2020. május 20. 20:34 - wim

Minőségi sorozatért nem árt néha a szomszédba menni. A cseh HBO Ivan Zacharias által rendezett miniszériái például megérdemlik a figyelmet. Háttérben a szocialista blokk lehangoló kulisszái, ám a kivitelezés „nyugati” színvonalú: sűrű atmoszférájú, fordulatos sztorik, nulla üresjárat. Az Eszméletről (2019) itt-ott még cikkeztek a bemutató környékén, a néhány évvel korábbi Pusztaságról viszont valamiért nem beszél a kutya sem. Előbbi csavaros kémtörténet, mellesleg a cseh rendszerváltást megelőző időszak példás ábrázolása, utóbbi „csak” szimpla krimi, de a legnyomasztóbb skandináv rémálmokkal vetekszik. Miközben két lábbal áll a közép-kelet-európai valóság sáros talaján. Simán játszódhatna egy borsodi vagy baranyai aprófaluban.

maxresdefault-1_1280x720.jpeg

Csehországban valóban létezik Pustina nevű település, csak nem a határ mellett, helyszínünk tehát fiktív - a névválasztás viszont beszédes. Egyszerre utal az itt élők sivár, kilátástalan helyzetére és magára a vidékre: a True Detective intróját idéző főcím kopár ipari tájat, füstöt okádó kéményeket, kurvákat és kamionokat mutat. Az idevalósiak többsége munkanélküli, számukra az utolsó szalmaszálat jelentheti a helyi bányavállalat ajánlata, akik jó pénzért felvásárolnák a házakat, a férfiaknak pedig munkát ígérnek. Páran azonban minden győzködés ellenére is ragaszkodnak a régi életükhöz. A kérdés végletekig megosztja az embereket, mondhatni, paprikás a hangulat. Épp a sorsdöntő népszavazás előtt csöppenünk az eseményekbe.

A főszereplő Hana, a polgármester (Zuzana Stivínová), a felvásárlás ellenzői közé tartozik, tehát a falu nagy része utálja. Ellenséges közegben, jórészt magányosan kell megbirkóznia az egyre megrázóbb történésekkel. Mindjárt a film elején azzal szembesülünk, hogy valakik brutálisan megölték az óvoda udvarában tartott csacsit. Az ovit Hana vezeti; nem sokkal ezután nyoma vész a nő kamaszlányának, Mishának is. A cselekmény gerincét az eltűnt lány utáni nyomozás adja, sokáig nem tudni, él-e egyáltalán - én sem fogom elspoilerezni, hisz a feszültség állandó ébrentartása a sorozat egyik fő erőssége. Váratlan fordulatok, dühítő cliffhangerek késztetnek újabb és újabb epizód ledarálására. Az alaphangulat iszonyatosan nyomasztó; a levegőben lógó tragédia (Misha eltűnése) eleve mérgezi a légkört, amin csak tovább rontanak a borongós, hideg tónusú képek, a vigasztalan, sáros-nyirkos természeti környezet és az olyan bizonytalan érzést kiváltó technikai fogások, mint az időrendet összezavaró elbeszélésmód vagy a rengeteg közelkép. (Ha már itt tartunk, a fényképezés  gyönyörű.)

mv5byte0ntc2ntitmzuymi00zjyzltkyotqtmwm2mdvlymjlnznmxkeyxkfqcgdeqxvymjixmzmymq_v1.jpg

Mindennél deprimálóbb azonban maga Pustina: szegénység, munkanélküliség, bűnözés, deviancia. A kamionos pihenő prostituáltaknak biztosít állandó munkahelyet, az egykori kastély nevelőintézetként működik. Persze nem kell intézetisnek lenni ahhoz, hogy valaki drogbizniszbe keveredjen, a falakon kívül is van elég rosszfiú. Hana volt férje, Karel (Jaroslav Dušek) ugyan nem rossz (állítólag), csak beteg, de ezt a lepusztult figurát látva még a maradék életkedvünk is elmegy. A sorozat főképp a családok működéséről fest sötét képet; a szülői felelősségről, illetve annak hiányáról, figyelem, szeretet nélkül kallódó fiatalokról. A bűnügyi szál elválaszthatatlanul összefonódik a szereplők magánéletével. Mindenki mindenkinek a rokona vagy ismerőse ebben a kicsi, zárt közösségben, ahol a fő találkozási pont a kocsma, ha valami gond adódik, azt meg egyszerűen bemondják a hangosbemondóba (pl. XY nem találja a gyerekét), és pár perc múlva garantáltan összeszalad a fél falu. A lelkek mélyén régi bűnök, titkok lapulnak, jól eltemetve – ha valamelyik felszínre kerül, alighanem csak a nézőnek jelent újdonságot. Nem véletlen hát, hogy a végső rejtélyt nem a jószándékú, mackós detektív, hanem egy közülük való fejti meg, hisz bizonyos összefüggésekről fogalma sem lehet egy kívülállónak.

mv5bogjmngjjmdgtzwfjns00yjexlthiodatntgynte0mgu1ogi3xkeyxkfqcgdeqxvymjixmzmymq_v1.jpg

Sajnos, a befejezést összecsapták. Több apró sebből vérzik, legfőbb bűne a következetlenség. Hiteltelennek éreztem a nyomozást saját kézbe vevő X (nevet nem mondok) akcióját, az adott karakterről ugyanis nehéz elképzelni ilyesféle átalakulást; na de sebaj, a körömlerágós izgalmat még ez sem teszi tönkre. A Pusztaság hibáival együtt is remek krimi, megállja a helyét bármilyen nemzetközi összehasonlításban. (8/10)

Szólj hozzá!

Az állomásfőnök / The Station Agent (2003)

2020. április 28. 16:08 - wim

Jól jönnek mostanság a hangulatjavító mozik, Thomas McCarthy első filmjét például bátran elővehetjük erre a célra. Nemcsak a sztori miatt, már a külső felvételek szemlélése felér egy sétával. Sűrűn bóklászom hasonló helyeken mostanában, talán ezért is jutott eszembe ez a kedves, kissé mélabús mese három teljesen különböző, magányos alak barátságáról. Laza, mégsem felszínes, a szomorkás hangnem pedig nem zárja ki a poénokat, sőt! Imádtam a humorát.

mv5bm2y3ztniztytzjeyys00y2y0lwfkzdmtmtdiyjnjzgy4odcxxkeyxkfqcgdeqxvymti3mdk3mzq_v1.jpg

Az állomásfőnök azoknak sem okoz csalódást, akik a cím alapján vasútközeli történetet remélnek. Bár alapvetően másról szól, le sem tagadhatná vonzalmát a téma iránt, egy „unalmas” vonatrajongó szemével tekint a világra: láthatunk gyönyörű vashidat, sínmenti tájakat, kiszuperált vagonokat, ráérzünk, milyen jólesik a séta a sínek között - itt még a csellengő, duci kislány is sínszögeket gyűjt. Megeshet, hogy valaki a sok vasútmenti lézengés (vagy egyáltalán: a sok lézengés) miatt unni fogja a filmet, másnak viszont pont ezért válik élménnyé.

Finbar, a történet főszereplője törpenövésű, emiatt érthetően zárkózott fiatalember (Peter Dinklage ekkor még nem számított sztárnak, itt lényegében önmagát alakítja).  Szenvedélye a vasút, ez a legfőbb kapocs közte, valamint idős barátja, pártfogója között. Fin napközben besegít neki az üzletben, esténként pedig mögötte ácsorog a vasútfanatikusok szeánszain, és  a mai napig ott álldogálna, ha ez a barát - mindjárt a film elején - váratlanul meg nem hal. Hősünk még magához sem tért szomorúságából, amikor megtudja, hogy örökölt tőle egy elhagyatott állomást. Igaz, odáig el kell utazni egy világ végi kisvárosba, maga az épület ütött-kopott, mégis megnyugtató, hogy ily módon továbbra sem szakad el rajongása tárgyától. Csakhogy alig kezdi el új, önálló életét az idegen városban, máris akadályokba ütközik. Az már nem lepi meg, hogy megbámulják, fényképezik, pár suttyó be is szól neki. Van azonban néhány helybéli, akiket csöppet sem feszélyez a termete; nos, ők folyamatosan zaklatják. Valami érthetetlen okból barátkozni akarnak. Mindenekelőtt az életvidám Joe, az unatkozó kubai büfés, aki képtelen hat percnél tovább csöndben maradni. Aztán a szórakozott Olivia (Patricia Clarkson), a fiát gyászoló elvált asszony, aki megismerkedésük előtt egymás után kétszer üti el (igen, mint egy szirupos vígjátékban). A magának való Fin szívesebben olvasgatna egyedül, ahogy szokott, vagy lófrálna a szabadban, de mióta ideköltözött, minden sétáján ott lohol a nyomában egyvalaki (vagy két valaki).

mv5bmtyxzdq5mtatotywns00nmvllthmndytzgnimwrmnddhmzvixkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg

Három merőben eltérő ember, más a vérmérsékletük, az életkoruk, az érdeklődésük; ami közös bennük, csak az egyedüllét - és persze mindegyiknek megvan a maga keresztje. Az alig érzékelhető, nagyrészt tengés-lengéseken, rövid beszélgetéseken át gördülő cselekmény klasszikus dramaturgiát követ: kezdeti bizalmatlanság után kibontakozó barátság, az idillt krízis váltja fel, majd a megoldás - ami igazából nincs is. Lényegében az egész film erről szól, a megoldásról. Társai sikeresen kirángatják Fint a csigaházából, megnyílik előtte a világ (még a csinos könyvtároslány is neki önti ki a szívét), de a viszony kétoldalú: hősünk bármilyen unalmas fickó, azért tőle is lehet tanulni. Ebben a körben mindenki nyer, kölcsönösen erősítik egymást, és az együtt töltött idő során önmagukról is sokat megtudnak.  A világ nem változott, de ők már más színben, más szögből látják ugyanazokat a dolgokat.

mv5bnmzmowq5zjmtyjlhzi00ytrjltlkn2etmjq3nme5nzu3yjk5xkeyxkfqcgdeqxvyotc5mdi5nje_v1.jpg

Mostanában, bekasztlizva épp azokat a társas kapcsolatokat nélkülözzük, amik könnyebbé tehetik az egyedül gyakran tűrhetetlennek érzett terheket. E három jóbarátot elnézve legalább megfeledkezhetünk a nyomorunkról másfél órára, meríthetünk belőlük egy kis erőt, biztatást.  Előbb azonban, ha tehetjük, menjünk ki a szabadba, a természetbe, bóklászni egyet - ha más nincs, akkor egyedül vagy a kutyával.

Szólj hozzá!

Messiás / Messiah, 1. évad (2020)

2020. április 06. 17:38 - wim

Most már biztos, hogy a Netflixre januárban érkezett Messiás folytatása is a járvány áldozatául esett, számos társáéhoz hasonlóan – a hírt inkább tekintem megnyugtatónak, mint csapásnak, bár bevallom töredelmesen, hogy ha elkészül, biztosan megnéztem volna, milyen irányba kanyarítják ezt az agyeldobós sztorit. Az első évadot még februárban láttam, és így utólag visszatekintve döbbenetesen jó lett az időzítés, hiszen a világ azóta valóban fejre állt, épp úgy, ahogy azt Michael Petroni és Roma Downey produkciója előrevetíti.

mv5by2vmn2zlnwutmdy1oc00zwe3ltk1owutzgezngrimtblmdi1xkeyxkfqcgdeqxvyndg4mjkzndk_v1.jpg

Napjaink dömpingjét tekintve ez a sorozat ugyan nem tartozik az élvonalba, de provokatív alapötletével egyből magára vonja a figyelmet. Mert mi lenne, ha egy nap megjelenne közöttünk Jézus – illetve egy rá nagyon emlékeztető, karizmatikus figura? A felvetés nem újkeletű, már Dosztojevszkij is eljátszott a gondolattal A Karamazov testvérekben, csakhogy az ő verziójával szemben a széria főhőséről nem tudni, igazi-e vagy szélhámos. A szándékai teljességgel kiszámíthatatlanok, a sztori alakulása úgyszintén, egyszóval ha nekikezdünk, esélyes, hogy hibái dacára is ledaráljuk lendületből mind a tíz epizódot. Annál is inkább, mert a Messiás, a cím sugallata ellenére, nem valami patetikus biblia-adaptáció, hanem egy vallás-és társadalomkritikával ötvözött, tanulságos gondolatkísérlet.

Tovább
2 komment

Nagyi projekt / Granny Project, 2017

2020. február 16. 23:31 - wim

Rengetegen nézték meg február első hetében a MADOKE által ingyenesen hozzáférhetővé tett díjnyertes magyar dokumentumfilmeket. Ami engem illet, a Nagyi projektnek örültem a legjobban, kár, hogy már nem elérhető… Remélem, előbb-utóbb közkinccsé teszik, mert ezt a filmet még sok fiatalnak látnia kellene. Főleg nekik.

862.jpg

Nem győzöm eléggé sajnálni, hogy annak idején nagyszülők nélkül nőttem fel (messze laktak, korán meghaltak), ki tudja, micsoda történeteket hallhattam volna tőlük. Így csak a szomszéd bácsi háborús sztorijainak lehettem néha fültanúja; igaz, az sem volt mindennapi élmény, tudott mesélni az öreg. Révész Bálint és barátai (a brit Meredith Colchester és a német Ruben Woodin Dechamps) viszont azon mázlisták közé tartoznak, akik még kedvükre beszélgethettek a nagyanyáikkal. Mindannyiunk szerencséjére ők maguk is felismerték, hogy mekkora mázlisták, és elhatározták, hogy filmet készítenek az öregeikről, akikkel mindhárman rendkívül meghitt, bizalmas viszonyt ápolnak. Még brightoni egyetemistaként álltak neki a projektnek, miután felfedezték egymásban a közös pontot, a fantasztikus nagymamákat és velük való különleges kapcsolatukat. Hét éven keresztül faggatták őket az emlékeikről, kötetlenül diskuráltak, játszottak velük a kamera előtt; de nemcsak időben utaztak, a valóságban is felkeresték a múlt néhány fontosabb helyszínét. Az így együtt töltött hosszú idő olyan vallomásokat hozott elő riportalanyaikból, amiket korábban még soha senkivel sem osztottak meg.

Tovább
Szólj hozzá!

A ki***tt világ vége / The End of the F***ing World (2017-2019)

2020. január 26. 22:52 - wim

Előzetes benyomásaim alapján kegyetlenül betegnek nézett ki ez a netflixes  sorozat, ugyanis a felirat ellenőrzése közben mindig a legdurvább jelenetekbe sikerült kattintanom. Nyakig véres kamaszok itt, macskagyilkosság ott, megint egy vértócsa – kontextusból kiragadva persze, mint a becsapós trailerekben, de ezek után talán érthető, hogy nem holmi kedves tinirománcra számítottam. Pedig ez az elrajzolt, fekete humorú, helyenként tényleg brutális sztori mégiscsak két fiatal tétova egymásra - és önmagára - találásának története. Nyerseségében is bűbájos road-movie, egyenesen a felnőttlétbe.

2019_12_09_83344_1575863164_large_1.jpg

Tovább
5 komment

Házassági történet / Marriage Story (2019)

2020. január 01. 18:31 - wim

Ott van majdnem minden év végi toplistán, biztos befutó az Oscaron, általános rajongás övezi – ha nincs rá különösebb okom, nem sietek megnézni az ilyen filmeket, előbb-utóbb úgyis megtalálnak. Lám, a Házassági történetbe máris beleszaladtam.

A téma nem túl érdekfeszítő, a játékidő is hosszú, de moziban máshogy megy az idő, intenzívebb az élmény - gondoltam (még akkor is, ha szó szerint bokáig ér a popcorn), és valóban, egész gyorsan eltelt az a 136 perc. Nemcsak a mozi miatt: a film is visz magával.

2019_12_09_83344_1575863164_large.jpg

Noah Baumbachnak nem ez az első válóperes sztorija: A tintahal és a bálnát (2005) még szülei, ezt a mostanit viszont már a saját válságba jutott házassága inspirálta. Az már csak hab a tortán, hogy a forgatás idején éppen válófélben volt a női főszereplő, Scarlett Johansson is. Ezek az alapjában véve lehangoló körülmények jelzik, hogy a film alkotói kellő háttértapasztalattal rendelkeztek, ami meg is látszik a végeredmény életszerűségén. Az efféle történetekből szívszakasztó drámákat lehet kihozni, itt azonban - szokatlan módon - egyszerre kapunk drámát és bohózatot. Szélsőséges érzelmi, hangnemi (sőt műfaji) pólusok között leng a hinta, Baumbach darabja alapvetően ebben különbözik a Kramer kontra Kramer típusú melodrámáktól.

Tovább
6 komment

Eufória /Euphoria (2019) - az első évad

2019. november 17. 14:29 - wim

Az HBO nyáron játszott, izraeli mintát követő sorozatát többen a Csernobil utódaként emlegették, ami jól hangzik, de alighanem enélkül is felfigyelt rá a közönség, lévén kellőképp markáns és megosztó. Tizenhét éves középiskolásokról szól, pont, mint régebben a Skins vagy nem olyan régen a 13 Reasons Why, csakhogy sokkal nyíltabban, kíméletlenebbül, és egészen más stílusban. Néha idegesítő ugyan - akárcsak a kamaszok -, a színvonala sem a legegyenletesebb, de hihetetlen sodrása van.

cq5dam_web_1200_675.jpg

Egyre több film foglalkozik napjaink neten felnőtt tinédzsereivel, az úgynevezett Z-generációval. Ezek a srácok óvodáskoruktól fogva otthonosan mozognak a virtuális térben, korlátlan lehetőségek között (azzá válhatsz, amivé csak akarsz), de a való életben sokszor frusztráltak, magányosak, rosszul érzik magukat. Bármit megtennének a figyelemért, szeretetért – és tesznek is, tapasztalatlanságukból adódóan sokszor irtó nagy butaságokat. Szorongásukat a maguk módján (szesszel, szexszel, drogokkal) próbálják oldani, bármelyik alkalmas lehet a címben jelölt boldog önfeledtség előidézésére. Sam Levinson az Euphoriában azt akarja megmutatni, hogyan látják a mai tizenévesek a világot és benne saját generációjukat. Nos…eléggé elveszetten. Kamasznak lenni alapból nehéz, manapság viszont - Levinson víziója szerint - kifejezetten szívás. Ráadásul sosem volt még ilyen veszélyes, mint ebben a kontrollvesztett, fogódzók nélküli korban.

Tovább
Szólj hozzá!

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány / Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile (2019)

2019. június 09. 23:20 - wim

30 évvel ezelőtt végezték ki Ted Bundyt, Amerika egyik lehírhedtebb sorozatgyilkosát. A Netflix már év elején ráugrott a lehetőségre, gyártott egy dokusorozatot (Conversations with a Killer: The Ted Bundy Tapes), most pedig itt a játékfilmes verzió a szériát jegyző, amúgy sorozatgyilkosokra specializálódott Joe Berlingertől. Újabb és újabb örökmécsesek gyulladnak egy gazemberért, aki lássuk be, bőven rászolgált a felejtésre.

Az efféle figuráknak persze mindig megvolt a maga beteg kultusza (lásd Született gyilkosok), Bundy ráadásul kapós filmtéma: sima modorú, jóarcú gonosztevő kalandos háttérsztorival. Nem csoda, hogy az ő tárgyalásából kreáltak először médiaeseményt, ahol naná, hogy mindenkit lehengerelt ékesszólásával és manipulációs képességével. Végül harminc gyilkosságot ismert be, de azóta sem tudjuk pontosan, hány lány halála szárad a lelkén, úgyhogy logikus lenne a kérdés, minek kellett megint filmet forgatni róla, de a választ úgyis tudjuk: mert megnézik.

zac-efron-extremely-wicked-shockingly-evil-and-vile.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Lélegezz normálisan / Andið eðlilega (2018)

2019. május 26. 22:17 - wim

Lehet-e "normálisan" lélegezni, ha az embert anyagi gondok szorongatják, netán nyakán a végrehajtó? Ha az élete a saját hazájában állandó veszélyben forog - menekülne, de megreked egy idegen országban, és minden nap azt várja, hogy mikor küldik vissza oda, ahonnan jött, miközben szerettei biztos helyre értek egy távoli államban? Ísold Uggadóttir csöndes, szomorkás izlandi története a menekültválság és a szegénység témájával foglalkozik, igen visszafogottan. Két nőről, egy kissrácról és egy macskáról szól - de főleg két nőről: Adja (Babetida Sadjo) Bissau-Guineából érkezett és Kanadába szeretne eljutni hamis okmányokkal, csakhogy fennakad az ellenőrzésen. A másik nő Lara (Kristín Þóra Haraldsdóttir), a tisztviselő, aki miatt Adja lebukik. Az első futó találkozás után kettejük útja még többször is keresztezi egymást; meglepő, mennyi a sorsukban a hasonlóság, néha nehéz eldönteni, kinek a helyzete kilátástalanabb. Talán nem teszem tönkre az élményt, ha elárulom, hogy a végső szó mégiscsak a reményé.

respirare-normalmente-08.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Ők már nem öregszenek / They Shall Not Grow Old (2018)

2019. március 23. 00:54 - wim

Peter Jackson dokumentumfilmet rendezett az első világháborúról. Nem akármilyet, eddig még biztosan nem készült hasonló. A témával kevesebb játékfilm foglalkozik, mint a második világégéssel, időben is messzebb van tőlünk, ami ránk maradt: szemcsés, ugráló felvételek. A They Shall Not Grow Old anyagát viszont mintha tegnap forgatták volna. Míg nézzük, könnyen elfelejtjük, hogy jó száz évvel ezelőtt vették fel - a minősége felől a napi híradóba is bekerülhetne.

tbfkinewxxwaorzluaygjomhpws-1.jpg

A cím Laurence Binyon 1914-es verséből való (Az elesettekért); abból a versből, amely minden évben elhangzik Ausztrália és Új-Zéland nemzeti gyásznapján, a gallipoli csata évfordulóján. Gallipolinál harcolt (még anyaországi britként) Jackson nagyapja is. A Gyűrűk ura rendezője a papáról szóló történeteken cseperedett fel, azóta is kitartóan érdeklődik a korszak iránt, és odahaza, Új-Zélandon lelkesen gondozza a Nagy Háború emlékét. Örömmel tett hát eleget a londoni Imperial War Museum felkérésének, hogy a háború lezárásának centenáriumára készítsen egy dokumentumfilmet. Munkájához felhasználhatta a múzeum teljes archívumát (plusz a BBC 600 órányi hanganyagát), a végeredményt tekintve pedig elmondhatjuk, hogy jól sáfárkodott a rábízott értékekkel. Az eredetileg félórásra tervezett produkciót végül a saját költségéből másfél órásra növelte, az alkotást nagyapja emlékének és a Flandriában elesett névtelen hősöknek ajánlotta.

Tovább
Szólj hozzá!