Régóta készülök lefújni a port egyik kedvenc Kuroszava filmemről, az Ikiruról (Élni); most már tényleg itt az ideje, hisz a remake-je is elkészült. Utóbbi mellesleg nem is olyan rossz,  Élj! (Living) címmel fent van az HBO Maxon. Térben és időben közelebb áll hozzánk, de  azért az sem kifejezetten…

Ha „diktatúra” témában kezdek filmeket guglizni, gyér a találat. A „kommunizmus” szóval bővítve a keresést már tartalmasabb listák ugranak elő, régi és új, amerikai, európai címek vegyesen, Sztálin halálától a Mások életén át a Hidegháborúig, és persze sok magyar film. Amivel viszont elvétve sem…

„Azt mondják, a képzelet szabaddá tesz. Kíváncsiak voltunk, ez igaz-e.” Visky Ábel tavalyelőtti börtöndokujára bármikor rákattinthatunk a Netflixen két sorozat között, érdemes rászánni a szűk másfél órát. Főszereplője három elítélt három különböző büntetésvégrehajtási intézetből, akikben az a…

Megérdemli a figyelmet Jimmy McGovern és Lewis Arnold puritán börtönsorozata. Kiemeli a hasonló témájú filmek sorából az a megszállott alaposság, mellyel bűn, bűnhődés, megbocsátás dilemmáit boncolgatja, miközben - mintegy mellékesen - a brit büntetőintézetek világába is valószerű bepillantást…

Az idei Emmy győztes drámasorozatáról eddig csupa jót hallottam, és most, hogy végigértem a második évadon, én sem igen tudok mit hozzátenni, látni kell. Sokakat persze irritálhat a benne ábrázolt közeg, ez a pöffeszkedő milliárdosvilág, a sztori sincs mesésen kiszínezve, mint a Dallasban, csak a…

„Corpus Christi” , vagyis „Krisztus teste” jelenti az egyházat, mint a hívők közösségét, az Oltáriszentséget, amelynek ünnepe az Úrnapja (Boże Ciało), vagy egy másik elképzelés szerint magában az emberben is benne él valami krisztusi. Bár a szimbólum többféleképp jelen van a történetben, a Corpus…

Jól jönnek mostanság a hangulatjavító mozik, Thomas McCarthy első filmjét például bátran elővehetjük erre a célra. Nemcsak a sztori miatt, már a külső felvételek szemlélése felér egy sétával. Sűrűn bóklászom hasonló helyeken mostanában, talán ezért is jutott eszembe ez a kedves, kissé mélabús mese…

Edward St Aubyn huszonnyolc éves korára már megjárta az élet legmélyebb, legsötétebb bugyrait, így nem kellett különösebben színeznie, amikor emlékeiből regényt kezdett írni a nyolcvanas évek végén. Főként az hajtotta, hogy feldolgozza végre évekig magába fojtott, mérgező traumáit.  Gyerekkorában az…

A rodeós rangos fesztiválok után DVD formájában érkezett meg hozzánk, borítóján „Az év egyik legjobb filmje” ajánlással, ami elcsépelten hangzik, ám ezúttal egyetérthetünk vele. Címéhez képest nem tartogat meglepetést: jóformán mást se látni benne, mint lovakat, karámot, kockásinges, cowboykalapos…

Sokak szerint az év legjobbja, de ennek megítéléséhez még egy csomó filmet látnom kellene. A listázás eleve szubjektív, de ha már itt tartunk, nekem a Paterson az idei kedvencem. Ami azonban Yorgos Lanthimos darabját illeti, okkal dicsérik. Eredetileg nem is akartam írni róla, éppen elegen…