Minőségi sorozatért érdemes néha a szomszédba menni. A cseh HBO Ivan Zacharias által rendezett miniszériái például megérdemlik a figyelmet. Háttérben a szocialista blokk lehangoló kulisszái, ám a kivitelezés „nyugati” színvonalú: sűrű atmoszférájú, fordulatos sztorik, nulla üresjárat. Az Eszméletről (2019) itt-ott még cikkeztek a bemutató környékén, a néhány évvel korábbi Pusztaságról viszont valamiért nem beszél a kutya sem. Előbbi csavaros kémtörténet, mellesleg a cseh rendszerváltást megelőző időszak példás ábrázolása, utóbbi „csak” szimpla krimi, de a legnyomasztóbb skandináv rémálmokkal vetekszik. Miközben két lábbal áll a közép-kelet-európai valóság sáros talaján. Simán játszódhatna egy borsodi vagy baranyai aprófaluban.
Csehországban valóban létezik Pustina nevű település, csak nem a határ mellett, helyszínünk tehát fiktív - a névválasztás viszont beszédes. Egyszerre utal az itt élők sivár, kilátástalan helyzetére és magára a vidékre: a True Detective intróját idéző főcím kopár ipari tájat, füstöt okádó kéményeket, kurvákat és kamionokat mutat. Az idevalósiak többsége munkanélküli, számukra az utolsó szalmaszálat jelentheti a helyi bányavállalat ajánlata, akik jó pénzért felvásárolnák a házakat, a férfiaknak pedig munkát ígérnek. Páran azonban minden győzködés ellenére is ragaszkodnak a régi életükhöz. A kérdés végletekig megosztja az embereket, paprikás a hangulat, épp a sorsdöntő népszavazás előtt csöppenünk az eseményekbe.
A főszereplő Hana, a polgármester (Zuzana Stivínová), a felvásárlás ellenzői közé tartozik, tehát a falu nagy része utálja. Ellenséges közegben, jórészt magányosan kell megbirkóznia az egyre megrázóbb történésekkel. Mindjárt a film elején azzal szembesülünk, hogy valakik brutálisan megölték az óvoda udvarában tartott csacsit. Az ovit Hana vezeti; nem sokkal ezután nyoma vész a nő kamaszlányának, Mishának is. A cselekmény gerincét az eltűnt lány utáni nyomozás adja, sokáig nem tudni, él-e egyáltalán - én sem fogom elspoilerezni, hisz a feszültség állandó ébrentartása a sorozat egyik fő erőssége. Váratlan fordulatok, dühítő cliffhangerek késztetnek újabb és újabb epizód ledarálására. Az alaphangulat iszonyatosan nyomasztó; a levegőben lógó tragédia (Misha eltűnése) eleve mérgezi a légkört, amin csak tovább rontanak a borongós, hideg tónusú képek, a vigasztalan, sáros-nyirkos természeti környezet és az olyan bizonytalan érzést kiváltó technikai fogások, mint az időrendet összezavaró elbeszélésmód vagy a rengeteg közelkép (a fényképezés gyönyörű).
Mindennél deprimálóbb azonban maga Pustina: szegénység, munkanélküliség, bűnözés, deviancia. A kamionos pihenő prostituáltaknak biztosít állandó munkahelyet, az egykori kastély nevelőintézetként működik. Persze nem kell intézetisnek lenni ahhoz, hogy valaki drogbizniszbe keveredjen, a falakon kívül is van elég rosszfiú. Hana volt férje, Karel (Jaroslav Dušek) ugyan nem rossz (állítólag), csak beteg, de ezt a lepusztult figurát látva még a maradék életkedvünk is elmegy. A sorozat főképp a családok működéséről fest sötét képet; a szülői felelősségről, illetve annak hiányáról, figyelem, szeretet nélkül kallódó fiatalokról. A bűnügyi szál elválaszthatatlanul összefonódik a szereplők magánéletével. Mindenki mindenkinek a rokona vagy ismerőse ebben a kicsi, zárt közösségben, ahol a fő találkozási pont a kocsma, ha valami gond adódik, azt meg egyszerűen bemondják a hangosbemondóba, és pár perc múlva garantáltan összeszalad a fél falu. A lelkek mélyén régi bűnök, titkok lapulnak, jól eltemetve – ha valamelyik felszínre kerül, alighanem csak a nézőnek jelent újdonságot.
A körömlerágós izgalmat még a kissé összecsapott befejezés sem teszi tönkre. A Pusztaság hibáival együtt is remek krimi, megállja a helyét bármilyen nemzetközi összehasonlításban. (8/10)
