saját szoba

filmek, sorozatok

A felszín alatt / Under the skin (2013)

2015. március 01. 20:41 - wim


Jópárat nem láttam a tavalyi filmtermésből, úgyhogy ha akarnék, sem készíthetnék toplistát, de Jonathan Glazer művét még így vaktában is a múlt év „leg”-jei közé sorolom. Ennek ellenére meg tudom érteni, miért nem vetítették nálunk egyetlen moziban sem.

kubrick.jpgGlazer, akinek videóklipjeit ugyancsak érdemes megismerni (nemcsak a Kovács Lajosost), utoljára 2004-ben állt elő egészestés darabbal (Születés), sokan várták hát kíváncsian az Under the skint. A potenciális közönség más része pedig arra izgult jó előre, hogy Scarlett Johansson teljesen le fog benne vetkőzni. A színésznő formáiban nem is kell csalódnunk, igazán szívmelengető jelenség, csakhogy attól még művészfilm ez a javából – kizárólag edzett szeműeknek. Utoljára talán a Holy Motors megtekintésekor volt részem hasonlóan szürreális élményben.

Noha legtöbb köze a sci-fihez van, műfajilag nehéz behatárolni, és a stílus is szokatlan végletek között hintázik. Egyszer dokuszerűen realista, máskor szélsőségesen stilizált, minimalista beállításokkal, színes víziókkal ejt zavarba. Közben különös zenék zsonganak, zsibonganak a fülünkbe delejezőn (gyanítom, hogy Mica Levi érzékeket-idegeket borzoló soundtrackje nélkül az alkotás feleennyire sem lenne képes megérinteni bennünket). Mindent összevéve izgalmas ez a másfél órásra nyújtott, meditatív klip: szemet-fület gyönyörködtet, a szellemet provokálja.

tengerpart_1.jpgKubrick Űrodisszeiájára emlékeztető, talányos szekvencia vezet be a történetbe (vagy riaszt el egy csapásra). A kezdőképek szigorú geometriája után aztán éles váltással a vad természet ölén, sötét völgyben landolunk,  ahol hófoltos buckák között patak rohan, vízesés zuhog. Motoros közeledik az országúton, halott nőt hoz elő az útszéli bozótból, majd egy ott parkoló kisteherautóhoz cipeli. A következő jelenetben már a ruhátlan főszereplőt, Scarlett Johanssont nézhetjük vakító fehér térben, amint az iménti holttest öltözékét magára veszi. Egy hangyát bámul, egészen  közelről – mint aki most lát először élőlényt.

Bár a forgatókönyv alapjául szolgáló Michel Faber-regényből vagy az előzetes ismertetőkből tudható, magából a filmből nehezen szűrődik le (igazából csak a legvégére), hogy a központi figura nem ember. Földönkívüli, akinek születését a bevezetésben figyelemmel kísérhettük. Nem derül ki, hogy került ide, mi motiválja, továbbá az sem, hogy mi köze az időnként feltűnő motoroshoz. Miután ruházatában is idomult a földlakókhoz, egy fehér furgonnal portyára indul. Különböző ürüggyel férfiakat szólít le Glasgowban és környékén, elbeszélget velük, némelyiküket „szobára” viszi, majd bekebelezi. Közben szenvtelenül figyel (Johansson nagyon ért ehhez). Hűvösen szemléli a város esti forgatagát, az utcán, plázában, diszkóban nyüzsgő embertömeget. Hátborzongató közönnyel nézi a tarajos hullámokat, a vízben fuldokló nőt, a parton bömbölő kisgyereket. Örömöket, tragédiákat: a földi életet, földönkívüli szemmel.

nez.jpgRejtély, ki a motoros fickó és mi a dolga. Vélhetően egyfajta kontroll  –  nem tudunk meg róla semmit. A figura mindenesetre eszünkbe juttathatja Sara Zeitgeist-et Robbe-Grillet szürrealista fantáziájából, ami tudvalevően vámpírtörténet, középpontjában egy titokzatos nőalakkal. Ilyen vamp a mi űrlényünk is; csábít, elveszejt, teszi, ami belé van kódolva. Kezdetben kissé tétován, mintha nem volna tisztában saját vonzerejével, később egyre céltudatosabban. Szobájának sötét, víztükör-szerű padlózata elnyeli a felajzott hímeket, míg ő a felszínen könnyedén tovasétál. A mozgások iránya már-már szimbolikus: férfiak lefelé, a nő elfelé... Hősnőnk irányító lendülete azonban egy ponton megbicsaklik, helyzete ettől kezdve az ellenkezőjébe fordul, egészen a teljes alávetettségig. A fordulatot egy torz arcú fiatalemberrel (Adam Pearson) való találkozás jelenti. Az alienben, aki mindinkább a földlakókhoz próbál hasonulni, talán még a részvét is felébred, miközben a magányos fiút hallgatja, mégis, éppen ebben az epizódban jut kifejezésre idegensége: a  torzszülöttben saját tükörképét pillantja meg. Hiába közeledne az emberekhez, a beolvadásra tett kísérletei csődöt mondanak.

Mint említettem, a jelenetek stílusa helyenként annyira különböző, mintha nem is ugyanazt a filmet néznénk. A vezetőfülkében bitang skót akcentussal fűszerezett, meglepően életszerű társalgás folyik (a felvételek rejtett kamerával, gyanútlan civilek közreműködésével készültek), amint azonban a lány lény kiszemelt áldozatával átlépi a szoba küszöbét, merőben más lesz a közeg és az ábrázolásmód. Süket, fekete térben bizarr násztánc zajlik, a lassú mozdulatokat tompa dobütések, vonósok idegtépő hangja kíséri.

motor.jpgEz a látszólagos összefüggéstelenség a narrációra is jellemző; ránézésre logikátlanul kapcsolódnak egymáshoz az epizódok, ám a sztori nyilvánvalóan előrehalad, ha nem is a hagyományos értelemben. Egy kliprendezőnek nem esik nehezére, hogy az elbeszélésben tisztán a képekre és zenére hagyatkozzon. Valamirevaló párbeszédek híján egyéb jelekből rakhatjuk össze a főszereplő belső történetét. Például, hogy egyre több ruhadarabját veti le a találkákon, változik az együttlétek helyszíne vagy a mód, ahogyan közlekedik; hogy szinte észrevétlenül módosul a zenei kíséret – ilyen és hasonló jelzések, szimbólumok mentén szövődik a cselekmény szavak nélkül, de  a napnál is világosabban.

Nem nehéz felismerni az eseménysorban a női sors jellemző állomásait – ha a parabola csupán erről szólna, már akkor sem vádolhatnánk sekélyességgel, de átfogóbban is olvasható. Az Under the skin a magány, az elvegyülésre való képtelenség filmje. Minden ízében kontrasztokra épül, képeivel, zenéjével egyaránt disszonanciát  közvetít. A jól választott helyszín tovább erősíti a hatást: a komor skót tájból  nyirkos, világvégi hangulat szívárog, és elárad az egész történeten.

(Ahogy nézem a fájdalmasan szép finálét, röpke árnyékot látok rávetülni: a Daft Punk Electromájának emléke, mely néhány vonatkozásban kísértetiesen emlékeztet Glazer darabjára. Elhessegetem… ) (8/10)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr617231295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása