saját szoba

film

Heavy túra / Hevi reissu (2018)

2019. február 02. 00:27 - wim

trip-2.jpg

Köztudott, hogy a skandináv országokban gazdagon (és módfelett sötéten) virágzik a metál zene kultusza, ezért ha a fenti cím alatt az áll, hogy „finn-norvég”, az fölkelti az ember figyelmét. Pláne ha az illető alapból bírja ezeket az arcfestős, hörgő, morgó északi őrülteket. Úgyhogy megnézi a filmet, a végén aztán (miután kisimította nevetéstől begörcsölt arcizmait) megállapítja, hogy ez azért fájt. 

Juuso Latio és Jukka Vidgren vígjátéka, a  Heavy túra kegyetlenül fárasztó, de ezzel együtt is igen szórakoztató. Egy feltörekvő metálzenekarról szól, bár ahhoz, hogy élvezzük, nem kell feltétlenül a műfaj rajongójának lennünk. Ezerszer látott, klasszikus sztori: a jobb sorsra érdemes hősök elindulnak szerencsét próbálni, számos megpróbáltatás és már-már hihetetlen kaland után végre révbe érnek, és elnyerik jutalmukat (plusz a királylány kezét). A helyszín ezúttal egy álmos finn kisváros (vagy falu?), ahol a hosszú hajú rockereket legjobb esetben homokosnak csúfolják, rosszabb esetben drogos különcöknek tartják. Főleg a lányos képű, félszeg Turót (Johannes Holopainen), a fent említett banda énekesét, aki mellesleg (hogy nő is legyen a történetben) bele van zúgva a helyi virágbolt szép szőke eladónőjébe. Turóék már 12 éve próbálnak a szuterénben, kezdőnek tehát nem mondhatók, ehhez képest még egyetlen fellépésük sem volt. Most először érzik úgy, hogy eljött a saját számok írásának ideje. Neki is fognak egynek, csakhogy már az intrónál elszáll a lendület.

pagzfsaskhzrtyll7x2mykqn1im.jpg

Az áttörést végül egy elakadt húsdaráló hozza meg. A grindcore-ra, a srácok által művelt „hörgős” irányzatra én eddig még csak a „disznódaráló” jelzőt hallottam, ami amúgy abszolút találó, a csapatra sokkal jobban illik azonban saját címkéjük, a „rénszarvasdaráló” (teljes nevén „szimfonikus poszt-apokaliptikus rénszarvas daráló Krisztus-gyalázó extrém háborús pogány skandináv metál”). A hőn óhajtott egyéni hangzást ugyanis a rénszarvas-vágóhídon fedezi fel Lotvonen, a szólógitáros, miközben javában pakolja a gépbe a tetemdarabokat. Ezek után már megy minden, mint a karikacsapás. Elkészül a demókazetta, a Nagy Norvég Metálfesztivál (Northern Damnation) véráztatta menedzserével való találkozásuk pedig megnyitja az utat a hírnév felé. (Vagy mégsem?) Már csak egy busz kell (Death Van), promófotózáshoz jó lesz a traffipax, a név is megvan (Impaled Rectum  - inkább nem fordítom le), dobos a diliházból … mire befutnak a célegyenesbe, az együttes immár ütős attribútumokkal és kellőképpen durva háttérsztorival rendelkezik.

heavy-trip-trailer.jpg

A film úgy figurázza ki a metál (grindcore, black, death, trash és más alműfajok) közhelyeit, hogy nyilvánvalóan rokonszenvezik a főszereplőkkel és a stílus iránti határtalan lelkesedésükkel. A börleszkbe illő gegekkel, hányós és egyéb idióta poénokkal tűzdelt elbeszélés kőegyszerű, viszont következetesen felépített történet, amelyben minden a helyén van; olajozottan fordulnak a csavarok, megfelelő időzítéssel robbannak a poénok. Hogy a bugyuta vicceken is szívből tudunk nevetni arról elsősorban a karakterek tehetnek, akik  a legképtelenebb ötleteket is gyermeki ártatlansággal, egy némafilmhős naivitásával adják elő. Ha eredeti nyelven nézzük a filmet, egyedi ízt adhat mindehhez a finn nyelv számunkra szokatlan, játékos hangzása, amitől az összhatás még viccesebb - tekintettel a marcona kontextusra. A jellegzetes akcentussal kiejtett angol nyelvű dalcímek ezen belül is bónusznak számítanak, kár lenne kihagyni.

Az előadás után a rendezőkkel és a zenekar énekesével lehet beszélgetni a Toldi Klubban. Kedves metálrajongók, északi filmek és pihent agyú komédiák kedvelői, legyetek ott, ha tudtok! Üksz’, kaksz’ - indul a rock!  (7/10)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr3114603098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.