saját szoba

film

Sztálin halála / The Death of Stalin (2017)

2018. március 20. 00:19 - wim

Nem tudom, történt-e hasonló eset a sztálini Szovjetunióban, mint ami a film elején látható (egy hangfelvétel, pontosabban a főtitkár kedvéért megismétlik az egész Mozart-hangversenyt), de simán el tudom képzelni. Ennél abszurdabb dolgok is megestek a személyi kultuszok félelemtől átitatott légkörében. Például az sem sokkal hihetőbb (holott tény), hogy a generalisszimusz fél napig feküdt a padlón szélütötten, összevizelt pizsamában, mire végre orvost hívtak hozzá. Előbb riasztották a pártvezetést és az állambiztonságot, orvosi ellátás pedig csak akkor kerülhetett szóba, amikor határozatképes lett a társaság.  Armando Iannuccinak illetve a szüzsé alapjául szolgáló képregény szerzőinek nem kellett különösebben kiszíneznie a valóságot - lévén a rendszer önmaga paródiája. De tudunk-e rajta nevetni?

sztalin_sajat-5.jpg

A Sztálin halálán feltétlenül, bár nem mindig érzünk rá késztetést. Tipikus angol humor: sötét és intelligens, amitől az ember nem a térdét csapkodja, hanem a fejét fogja, miközben megállapítja, hogy ez azért durva… Ami az angolos eleganciát illeti, egyáltalán nem véletlen. A rendező olasz neve ellenére született skót, a brit politikai szatíra jeles művelője; olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint az Egy kis gubanc vagy az Emmy-díjas Az alelnök című sitcom. Legfrissebb munkájában ez a fajta börleszk-szerűség bizarr kontrasztot alkot az 50-es évek szovjet miliőjével, jócskán áthallásossá is téve a szövegeket. A film történethűsége ettől még nem szenved csorbát, többnyire a valóságnak megfelelően mutatja az eseményeket, és csöppet sem túloz.

A cselekmény a diktátor váratlan halála utáni hatalmi versengést ábrázolja. A főszereplők a párt-és államvezetés nagykutyái, egytől egyig ismert (és hírhedt) történelmi személyek: Hruscsov, Berija, Molotov, Malenkov és társaik. Sztálin még meg sem halt, Berija máris kezébe veszi az irányítást – és a széfben rejlő titkos iratokat. Sajátos politikai balett kezdődik, kapkodhatjuk a fejünket, ha követni akarjuk. Nem biztos, hogy sikerül.  A résztvevők óvatosan kerülgetik egymást, helyezkednek, szövetkeznek, keresztbe tesznek; a cél az utódlás megkaparintása. Papíron Malenkov (Jeffrey Tambor) a befutó, csakhogy Berija (Simon Russell Beale) gátlástalanul tör előre, és a ravasz Hruscsovra (Steve Buscemi) is oda kell figyelni.

sztalin_sajat-4.jpg

Iannucci fekete bohózata nem a rendszer bűneit bagatellizálja: a gúnyolódás célpontja az embertelen hatalmi gépezet döntéshozóinak impotenciája, elképesztő kicsinyessége és korlátoltsága. A bagázs már látványnak sem utolsó; csupa elrajzolt karikatúra, méghozzá parádés szereposztásban. A mafla Malenkov mintha egy szovjet némafilmből lépett volna elő, Steve Buscemi eszméletlenül jó a dörzsölt Hruscsov szerepében, Berija kedélyes és félelmetes. (Azt sem hittem volna, hogy Michael Palint Pilátus után egyszer még Molotovként fogom viszontlátni.) A komédia mellett a tragédia is teret kap, napi rutin szintjén villannak fel a rendszer rémtettei: az NKVD vallatópincéje, politikai gyilkosságok, elhurcolások. Helyenként gyilkos iróniával tálalva, máskor azonban kizökkentenek ezek a képek, nehéz velük mit kezdeni egy szatíra kontextusában. 

Hogy az oroszoknál és néhány szovjet utódállamban betiltották a vetítést, ékesen bizonyítja Iannucciék éleslátását és filmjük aktualitását. Kicsit egyenetlen, de rém szórakoztató mozi; gyors pörgése és az információk töménysége miatt második nézésre valószínűleg még többet mond. Egyszer azonban mindenképpen ajánlott. (8/10)

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr6113753734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bicspesz Elek 2018.03.20. 19:03:27

Jobb lenne emellett a sajat terfelen kapargatni

index.hu/tudomany/til/2016/06/08/egyesult_allamok_noi_elnok_edith_wilson/
AMIKOR 1919. OKTÓBER 2-ÁN AGYVÉRZÉST KAPOTT, BAL OLDALA LEBÉNULT ÉS BAL SZEMÉRE MEGVAKULT.

Az elkövetkezendő két hónapban Wilson az ágyat nyomta, majd tolószékbe került át, és csak nagysokára jutott el addig, hogy bot segítségével meg tudott tenni pár lépést. Szellemileg is nagyon leépült, eluralkodott rajta az amnézia.

Az Elnök Úrhölgy

Környezete az elnököt betegségének kezdetétől fogva elszigetelte a külvilágtól, csak orvosai, családja és bizalmasai láthatták,

AZ ELNÖKI TEENDŐKET PEDIG 17 HÓNAPON KERESZTÜL A FELESÉGE INTÉZTE.

A visszaemlékezések szerint még a legbefolyásosabb politikusok is csak Edith Wilsonon keresztül léphettek kapcsolatba az elnökkel; saját, 1939-ben publikált memoárja szerint pedig

Minden egyes feljegyzést átnéztem, ami a különböző titkárságoktól és szenátoroktól érkezett, és megpróbáltam azokat megemésztve tálalni azt elnöknek.

Bár Edith Wilson állítja, ő maga semmilyen döntést nem hozott, csak „szolgálta” férjét, alázatos szavait a tények cáfolják. A First Lady nemcsak ápolóként vagy mindenható tanácsadóként szolgált, hanem valódi döntéshozóként is.

wim · http://sajatszoba.blog.hu/ 2018.03.20. 23:08:48

@Bicspesz Elek: A film európai (francia-angol) produkció, néhány amerikai színész közreműködésével, az ihlető képregény pedig francia, szóval az amerikaiaknak kevés közük van hozzá. De talán egyszer a Wilson-sztorit is megfilmesítik . :)

AtomAntiPatikus 2018.03.22. 08:53:48

@Bicspesz Elek: isten hozott elvtárs hogy megy most az óradíj? ;)