saját szoba

film

Brutál metál: The Devil’s Candy (2015)

2018. március 11. 22:40 - wim

Hogy micsoda az ördög cukorkája, arra csak a vége felé kapunk (eléggé bizarr) magyarázatot, de nem kell rá sokat várni, az egész film nincs másfél órás. Az ausztrál Sean Byrne második rendezése egyedi változat egy agyonkoptatott horror-témára. Noha két évvel korábbi,  szélesebb közönség elé csak tavaly tavasszal jutott ki, év végén aztán a legtöbb „best of” listára fölkerült. A soundtracket a Metallica, Pantera, Slayer és más, hasonló stílusú zenekarok neve fémjelzi, a film pedig időnként egy (jobbfajta) sátán-metál klipre emlékeztet. Rockerek előnyben!

coverlg-sajat_1.jpg

A történet az „elátkozott ház”, „ördögi megszállottság” motívumokat fonja egybe némi fausti szállal. Sötét éjszaka indul, előttünk az a bizonyos ház, valahol Texasban. Földmélyi zúgás-mormogás tölti be a teret, az ágyban nagydarab kopasz fickó fülel (Pruitt Taylor Vince) – a hangok bizonyára az ő fejében szólnak. Már fenn is van, kezében gitár (Gibson Flying V), maxra tolja az erősítőt, és a falon lógó feszület előtt a húrokba csap. Hangosan játszik, hogy elnyomja a duruzsolást. (A gonosz amúgy egy drone-metál szám révén nyilatkozik meg, magyarul (!), Csihar Attila, a Sunn O))) énekesének szakavatott tolmácsolásában). A jelenet groteszk, elsőre akár viccesnek tűnhet, csakhogy lezajlik még egy s más a házban, ami egyértelműen kijelöli a sztori csapásirányát, és amitől a falon egyből fejre áll a kereszt.

Jópár év elteltével látjuk viszont a helyszínt: az épületet épp megvenni készül egy kedves, gyanútlan rockercsalád. Jesse, az apa (Ethan Embry) festőművész, megjelenése alapján simán elmehetne egy hard rock banda frontemberének; együtt headbangel kamasz lányával, és metálvillával köszönnek el egymástól. Egyébként normális átlagemberek. Az anya estig munkában, míg Jesse otthon dolgozik legújabb megrendelésén; a kislányt is ő hordja iskolába.  A beköltözés után - mint arra számítani lehetett - a családfő furcsán kezd viselkedni: hangokat hall és víziói támadnak. Készülő festményén démoni látomások kelnek életre, miközben odakint is elszabadul a pokol. Szó szerint. A brutalitás ugyan szórványos, de annál kegyetlenebb. A nyomott atmoszférát az első sokk után tovább súlyosbítja a lendületes rockzenék teljes elnémulása, a feszült csöndben csak a Sunn O))) fekete drone-effektjei harangoznak.

pruitt-vince_sajat_3.png

Maga a cselekmény kőegyszerű, aligha nyújt több újdonságot egy B-kategóriás horrornál, csakhogy a The Devil’s Candy nem éppen tipikus műfajfilm. A horror- (thriller-) szál eleve a főszereplő személyes drámájával osztozik , mely leginkább a szülői felelősségről szól. A történetmesélés tömörsége emellett egyértelműen jelzi, hogy a hangsúly nem(csak) a sztorin van. Zene és látvány legalább olyan fontos összetevők; az összhatás így jóval komplexebb, olykor a videóklipek irányába mozdul, és az elbeszélés is stilizáltabb lesz.

A végeredményt tekinthetjük egyfajta megváltástörténetnek, erősen elrajzolt főszereplőkkel: az ördög szolgája szuszogó, piros melegítős hústorony, vele szemben egy agyontetovált, kockahasú rocksztár-Jézus (Jesse!). A készítők élvezettel játszanak az utalásokkal. A galéria neve például Belial, a bent ülő hölgynek éppen csak szarva és patája nincs. A piros következetesen az ördög színe, a cselekményben központi szerepet játszó, mágikus erejű tárgy egy piros Gibson-gitár.

devils-candy_sajat-4.jpg

Igényes látvány, remek zenék, életszerű karakterek, jól kitalált antagonista, továbbá kellő humorérzék: műfaji darabnak sem lenne utolsó. A gond az, hogy nem igazán tudni, mit akar. A film több irányba is elindul, ám egyik történetszálat sem bontja ki rendesen, miközben a motivációkat kidolgozatlanul hagyja. Üdvözlöm a rövid játékidőt, de ezúttal talán nem ártott volna még tíz-tizenöt perc. A béna befejezést leszámítva mindenesetre figyelemre méltó összművészeti kísérlet, szemnek-fülnek élvezetes. Nagyon metál. (6/10)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr6313732206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.