saját szoba

film

Captain Fantastic (2016)

2017. február 08. 23:53 - wim

 

Mindig megfognak az olyan alkotások, amelyek nagy- vagy szeleburdi családokról szólnak (esetleg mindkettőről egyszerre), így Matt Ross filmje nálam eleve lépéselőnnyel indult. Mégsem az elfogultság beszél belőlem, amikor lelkesen ajánlom - jó pár érv szól mellette.

000070_26554_16256_captainfantastic_still1_shreecrooks_viggomortensen_samanthaisler_nicholashamilton_annalisebasso_georgemackay_charlieshotwell_byreganmacstravicbleeckerstreet_h_2016.jpg

Ami a történetet illeti, az kimondottan szórakoztató. Nem mindennapi alaphelyzetből bontakozik ki, de hát a főszereplő család sem az – ha a „szeleburdi” nem is a legtalálóbb jelző az ő esetükben. A címbéli kapitány, vagyis Ben (Viggo Mortensen) hat gyerekével él Robinsonként az erdő közepén. Egykor feleségével együtt vonultak ki a romlatlan természetbe, maguk mögött hagyva a modern világot, de az asszonyt súlyos depressziója miatt már hónapok óta kórházban kezelik. A magára maradt Ben katonásan igazgatja a népes famíliát, mely első pillantásra inkább egy indián törzsre emlékeztet.

Nagyrészt önellátók, eszik, amit vadásznak. Az apa kemény edzéssel tartja fizikai csúcsformában fiait-lányait, ők pedig töretlen lelkesedéssel csüggnek rajta. Ben a túlélőgyakorlatok mellett szellemi gyarapodásukra is gondot fordít, kunyhójuk polcán világirodalmi klasszikusok sorakoznak. A srácoknak referálniuk kell olvasmányaikról, és ezt gond nélkül meg is teszik; szabatosan, lényegre törően. Félszavakból megértik egymást, és mikor leszáll az este, mindenki együtt zenél a tábortűznél. Egyszóval tökéletes az összhang.

Napjaik olajozott rendjét az anya váratlan halála borítja fel. Ez már úgy a huszadik perc előtt bekövetkezik, úgyhogy nem árulok el vele nagy titkot, különösen, hogy ebből fakad a konfliktus. A gondok a temetés körül kezdődnek: a rokonság hagyományos, koporsós temetést szeretne, csakhogy mint kiderül, ez ellenkezik az elhunyt végakaratával. Kapitányunk és gyermekei buszra pattannak hát - mert saját buszuk van -, hogy a maguk módján rendbe tegyék a dolgokat. A volán mögött ülő Ben ekkor még aligha sejti, hogy a vadonból nemcsak földrajzi értelemben tartanak a civilizáció felé. Ahol a srácokat sorra érik a meglepetések.

futas.jpg

És máris egy újabb érv, miért szeressük a Fantasztikus kapitányt: mert elgondolkodtató, vitára ingerlő, sőt: provokáló. Súlyos kérdéseket vet fel, főképp a gyereknevelésről és az azzal járó felelősségről. Ben csemetéi egyszerre vadócok és hiperintelligens okostojások, akik eddig szerzett tudásukkal kitűnően boldogulnának egy lakatlan szigeten, esetleg az iskolai tanórákon is, átlagos hétköznapi helyzetekkel azonban meggyűlik a bajuk. Például mit tegyen az ember gyereke húszévesen, ha egy csinos lánnyal találkozik. Vagy ha szimplán csak éhes, és éppen nem az őserdő közepén van. Élelmet lopni a szupermarketből számukra csupán izgalmas hadművelet – ami azért, lássuk be, nem a legtisztességesebb hozzáállás.

A rendező egyszerre kritizálja a fogyasztói társadalmat és az azzal való radikális szakítást. Egyik oldalon ott van elpuhult, az élet alapvető tényeit tabuként kezelő világunk (hogy szétbaltázott oktatási rendszerünkről ne is beszéljünk), másfelől viszont belesajdul a szívünk, ha elnézzük, mi mindentől fosztja meg Ben diktatúrája ezeket a szeretnivaló kis-és nagykamaszokat.

ehet bármilyen komoly a tartalom, csöppet sem teszi nehézkessé Matt Ross darabját. Nem válik nyögvenyelőssé, öröm nézni - hallgatni szintúgy - ezt a lendületes, levegős függetlenfilmet. Zöld lombok, harsány csatakiáltások, sok-sok kézikamerázás és remek zenék. Csak a legvége sikerült kissé cukormázasra, jobb lett volna, ha hamarabb elvágják a cselekmény fonalát. Mégsem fanyalgok, hisz az azt megelőző száztíz perc igazán megbocsáthatóvá teszi ezt a röpke megingást. Viggo Mortensennek meg amúgy is mindent elhiszek. Ha másért nem, már őérte muszáj megnézni (szép, árnyalatokban gazdag alakítás), bár a kölyöksereg is méltó hozzá, hibátlanul játszanak. A filmet itthon a Cinefesten mutatták be, és bár a kritika szerette, mostanra már kezdte beborítani a feledés homálya. Mortensen Oscar-jelölése kapcsán azonban reméljük, újra fókuszba kerül. Megérdemelné a figyelmet. (8/10)

Szólj hozzá!
Címkék: család nevelés

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr912239340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.