saját szoba

film

A tiltott szoba / The Forbidden Room (2015)

2016. augusztus 21. 23:43 - wim

 

Guy Maddin alkotása igazi csemege azoknak, akik szeretik a szokatlan, de jóféle mozikat.Tavaly játszották a Titanicon különösebb visszhang nélkül, sokan nem is tudtak vele mit kezdeni. Ami nem csoda, hisz a kanadai rendező művei aligha nevezhetők nézőbarátnak – ő amolyan „kísérleti” filmes.

Nálunk jóformán a kutya sem ismeri, noha nem ma kezdte a pályát: tíz egész estés plusz kétszer annyi rövidfilm áll mögötte, és az idén múlt hatvanéves. Hogy tulajdonképpen zseni, arra magam is csak mostanában jöttem rá; töredelmesen bevallom, hírét sem hallottam azelőtt a fickónak. 

Sajátos hangulatú mozgóképei mintha a mozi hőskorában keletkeztek volna. A húszas-harmincas évek modorában és eszközeivel dolgozik, több némafilmet is készített, de ne gondoljunk poros, önmagukért való stílusutánzatokra! Amellett, hogy bámulatosan korhű illúziót keltenek, ritmusuk, látásmódjuk abszolút friss, maibb nem is lehetne. A rendező folyékonyan beszéli régi idők filmnyelvét, elképesztő lazasággal alakítja a saját mondandójához, közben nem mulasztja el megfűszerezni jó adag iróniával. A végeredmény pedig izgalmas, ízig-vérig kortárs munka. 

the-forbidden-room.jpg

Ott van például az a fergeteges hatperces: The Heart of the World (2000).  Pár percbe sűrítve láthatók benne Maddin jellemző stílusjegyei: némafilmekre emlékeztető vizualitás, gúnyosan melodramatikus narráció, izgatott inzertek, no meg az eltúlzott, már-már paródiába hajló színészi gesztusok.

Képzeljünk el tucatnyi, a fentihez hasonló darabot egybekomponálva  jó két óra hosszúságúra, és már helyben is vagyunk. Ez  A tiltott szoba: kisfilmekből, töredékekből egyberakott kollázs. Nincs hagyományos értelemben vett cselekménye, leginkább szertelenül áradó történetfolyamnak nevezhetnénk. Epizódjai eredetileg egy interaktív projekthez készültek (Seances), melynek keretében Maddin és rendezőtársai (Evan és Galen Johnson) elveszett vagy soha meg sem valósult tízes-húszas-harmincas évekbeli műveket forgatott újra, sokszor csak a címük alapján. Számos fragmentum jött létre ily módon, az alkotók utóbb ezekből emeltek ki jópárat, hogy alkalmas összefüggésbe rendezve őket megszülessen ez a különös mozi, mely minden zagyvasága ellenére – tessék elhinni – rém szórakoztató.

forbidden-room-noir.jpg

Láthatunk itt mélytengeri drámát a szovjet montázsiskola szellemében, frappáns Doppelgänger-szorit à la Murnau, sőt még egy remek Sparks-klipet is, Udo Kierrel a főszerepben. Groteszk fricskák, nem várt poénok csapják agyon az elbeszélés mélabús pátoszát,önálló életet élő feliratok lobognak tolakodóan. A tempó feszes, bár a teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy néhány részlet nyugodtan kihagyható lett volna.

Már a főcímben százféle stílus villan meg pár perc alatt, majd elénk áll egy fura, fürdőköpenyes öregúr, hogy kiselőadást tartson a fürdésről (ő Louis Negin, Maddin állandó színésze). Ahogy belefeledkezünk a csapból folyó víz kavargásába, egyszerre eltűnik a kád szilárd feneke, és hipp-hopp, a tenger mélyén találjuk magunkat. Egy tengeralattjáróban vagyunk, a rakomány veszélyes: ha a hajó feljebb emelkedik, az anyag a nyomás csökkenésétől felrobbanhat. A mélység foglyai tehát a matrózok, levegőjük fogytán. Ám a vészhelyzetben mentő ötletük támad: a palacsinta! A tésztában légbuborékok vannak! Kemény elszántsággal tömik magukba egyiket a másik után, hogy levegőhöz jussanak. Hirtelen egy favágó jelenik meg a fedélzeten, habár az ő helye egy másik mesében van: a szépséges Margot-t kellene kiszabadítania a Vörös Farkasok barlangjából. Margot a fogságban további sztorit álmodik: álmában virágáruslány és egy egzotikus bár énekesnője. Bizarr énekszáma után valaki újabb dalt konferál fel, ami által újabb (még vadabb) történetbe merülünk. Egy férfiról szól, aki leküzdhetetlen szenvedélyt érez a női fenekek iránt…

tengeralattjaros.jpg

Matrjoska-babák módjára tódulnak elő a históriák, egyik a másikból, a nézőnek rövidesen fogalma sincs, éppen kinek az álmában-meséjében vagyunk. Az elbeszélés szintjei hol megsokszorozódnak, hol egymásba olvadnak. Minden és mindenki álmodik, nemcsak Margot; ezt teszi a vulkán, sőt a halott komornyik bajusza is. A legváratlanabb pillanatokban tárul fel egy-egy újabb történet-univerzum, bármi ablakot nyithat rá. Vonat robog felénk a törött medencecsont röntgenképében, megelevenedik egy újságcikk, alkalomadtán két megfeketedett banán kezd bele a regélésbe.

Hihetetlenül intenzív, szürreális élményt jelent a történetfoszlányok folyton mozgó áradata. Mintha egy tudatfolyamba kapcsolódnánk bele. Nincsen szó persze teljes káoszról, még ha első hallásra (látásra) úgy tűnik is. Elvégre adott egy szilárd keret a fő-fő Narrátorral (a fürdőköpenyes Marv bácsival), valamint az origó: a fürdőkád, amely titokzatos módon kapcsolódik össze a címbéli szobával. A sok kusza történés sem mind egyenrangú: a tengeralattjárós kaland a többihez képest magasabb szinten helyezkedik el, végig ott van a háttérben, és határozottan előrehalad. A matrózok köddé vált kapitányukat kutatják, végül célhoz érnek a közéjük pottyant favágó  vezetésével .

Nevezett szobában összefutnak a szálak, helyükre kerülnek a dolgok. Egy rejtélyes kötet  (a Tetőpontok Könyve) felbukkanásával láthatatlan zsilip nyílik meg, és zuhanunk – a végkifejlet(ek)be. Szédületes egymásutánban peregnek a lehetséges finálék: káprázatos szekvencia, ezt minden filmimádónak látnia kell! Legkevesebb, hogy a végére szó szerint elszáll az agy(unk).

12391033_10207233150441557_6851863442313800360_n.jpg

Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a zárásra már nyilvánvaló, hogy Maddin műve – akárcsak Pálfy Final Cutja – a mozinak szánt szerelmi vallomás. A mesemondás ősi gesztusát, mely a vadul burjánzó történeteket egybefogja, a rendező a mozgóképpel, a szívének legkedvesebb médiummal kapcsolja össze. Jellegzetes vizuális megoldások mellett seregnyi filmes utalás is erre mutat; ezenfelül az epizódszerepekben olyan sztárokat láthatunk, mint Charlotte Rampling, Geraldine Chaplin, Maria de Medeiros, Mathieu Amalric vagy Udo Kier

Végső soron rétegfilm tehát A tiltott szoba, főleg cinefileknek, de akárhogy is, lenyűgöző. Pazar képözönével megbabonáz, cinkos humorával, szertelen ötleteivel megnevettet. Ne féljünk alámerülni Maddin bűvös kádjában! 9/10

Szólj hozzá!
Címkék: 9/10 Guy Maddin

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr9411070578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.