saját szoba

film

Mandarinok / Mandariinid (2013)

2016. április 02. 15:51 - wim

 

Zaza Urushadze grúz rendező háborús drámája a legjobb idegen nyelvű film címéért indult tavaly az Oscar-meccsen. Csakhogy míg versenytársairól (Ida, Timbuktu, Eszeveszett mesék, Leviatán) eleget hallhattunk, olvashattunk, a Mandarinok valamiért kiesett a figyelem fókuszából.

Bevallom, én is véletlenül botlottam bele egy olyan oldalon, amit nem nevezünk a nevén. Remek film, kár lett volna elmulasztani. Se szeri, se száma a témába vágó alkotásoknak, de kevés ragadja meg a lényeget ilyen magától értetődő egyszerűséggel, bölcs humánummal. Szűkszavú (alig másfél órás), balladai tömörségű elbeszélés, melynek nyugalmas felszíne alatt állandó feszültség parázslik. Jóllehet, néhány rövid tűzharc megtöri a csöndet, de ne számítsunk különösebb tűzijátékra; a frontvonalak a lelkekben húzódnak.mandariinid_tangerines_still.jpg

A forgatókönyv két ellenséges katonát zár össze egy semleges területen, kettejük szembenállására szűkíti le a konfliktust, majd addig élezi, míg mindkét fél rá nem ébred a vérontás tökéletes értelmetlenségére. Hasonló alapfelállással találkozhattunk már, például a 2001-es Senkiföldjében vagy a Kiskakukkban (2002), csak a sztori ott más irányba kanyarodik. Az aktuális viszály ezúttal az 1992-es grúz-abház háború. A helyszín egy elhagyatott falu Grúziában, mely korábban észt telepeseké volt; lakói mostanra elmenekültek a közeledő harcok elől, visszatelepültek Észtországba. Két idős ember maradt itt, Ivo és Margus. Előbbi nem siet sehová, Margus viszont már hazatérne, csak előbb be akarja takarítani a bőséges mandarintermést.9ae0737.jpg

A szürethez való ládák Ivo asztalosműhelyében készülnek. Jár a körfűrész, száll a fűrészpor, kint a gyümölcsösben békésen susognak a mandarinlevelek. Az üres falu nyugalmába a szó szoros értelmében berobban a háború, amikor Margus portája előtt lövi egymást halomra maroknyi idetévedt grúz és abház fegyveres. Kettő közülük túléli a lövöldözést, Ivo házában, hála gondoskodásának, fel is épülnek: egy grúz, valamint egy abház oldalon harcoló csecsen.

Virrasztás, infúzió, kiskanalanként adagolt étel… Életet megtartani jóval nehezebb, mint elvenni – ahhoz elég egy-két puskalövés. Ám a sebesültek alig térnek eszméletre, már acsarkodnak egymásra, akár a dühös kutyák. Mégsem esnek egymás torkának, ami egyedül a  házigazda érdeme. Megmentőjének mindkettő szót fogad, az iránta való tiszteletből Ahmed, a csecsen még azt is megígéri, hogy nem öli meg a grúzt – legalábbis a házon belül. Végül, mire kellőképpen összeszedik magukat, és ki tudnak menni, a házon kívül sem olyan sürgős már a bosszú. Kezdik érezni: valami nagyon nincs rendben ezzel az esztelen gyilkolászással. katonak.jpg

A  javarészt négy szereplőt mozgató történet érthetően karakterközpontú, sok múlik tehát a színészeken. Róluk pedig csak jót mondhatunk, csupa hiteles arc; simán elhisszük, hogy nincs itt más, csak megszeppent észt gazda, izgága grúz önkéntes, nyers modorú csecsen zsoldos. No meg egy átható pillantású, higgadt öregúr (Lembit Ulfsak), akinek személyisége a legerősebben sugároz. Ő ebben a kis csoportban a középpont, kényszerűen összezárt háztartásban a családfő. Nem próbálja kibékíteni a farkast a báránnyal (nyilvánvalóan reménytelen), pusztán csak békét akar a portáján. Közben azért keményen odamondogat a hadfiaknak, akiknek szent meggyőződésük, hogyháborúban jogos az öldöklés.

Fáradt ez a kaukázusi napsütés, a színek fakók; sár van, olykor az eső is elered. A kísérőzene  - makacsul ismétlődő, mélabús grúz dallamtöredék - kezdetben még nyugalmat áraszt, később csak rezignáltabbá tesz. Amiben persze része lehet a bekövetkező mind szomorúbb eseményeknek is. A végkifejlet mégsem tragikus, sőt kifejezetten pozitív. Mint kiderül, Ivo megjegyzései nem enyésztek el nyomtalanul a két mogorva harcos lelkében. Az elhintett mag kicsírázott, így a végére felemelő, minden hamis pátosztól mentes finálét élhetünk át. Úgy látszik, van még remény. (9/10)

Szólj hozzá!
Címkék: háború grúz 9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr268554580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.