saját szoba

film

Tokiói történet / Tôkyô monogatari (1953)

2016. március 15. 17:27 - wim

 

Hogyan bánunk szüleinkkel - mit várunk el gyermekeinktől? A Tokiói történet olyan kérdéseket érint, amelyekkel szinte mindnyájan szembetalálkozunk előbb-utóbb, ahogy múlnak az évek.

allnak.jpgJaszudzsiro Ozu filmje sokat elemzett klasszikus, túl a hatvanon; valószínűleg már mindent leírtak és elmondtak róla, amit érdemes. Az egyetlen újdonság, amit hozzátehetek, egy magyar feliratfájl (a megfelelő weboldalról letölthető) – titokban azt remélve, talán így többekhez eljut majd ez az időtlen alkotás. Tudom, kevesen érdeklődnek iránta, nem sokan ismerik; legfeljebb szakmabeliek vagy megszállott filmrajongók. Végül is érthető, hiszen nem kifejezetten közönségfilm: lassú és eseménytelen. Ám akik képesek az élet unalmasnak látszó mozzanatait hosszan és békésen szemlélni, úgy, hogy belőlük a megtapasztalt monotónia nem ingerültséget, hanem megnyugvást vált ki, nos, ők feltétlenül tegyenek próbát vele. Aki át tudja venni a film sajátos ritmusát, messzire juthat. Aki nem, az belepusztul az unalomba.

A történet banális: egy idős vidéki házaspárnak Tokióban élő gyermekeiknél tett látogatását meséli el. Bár udvariasan fogadják őket, az öregek megérzik, hogy ottlétük a fiatalok terhére van. Tíz nap tokiói tartózkodás után (amibe belefér még egy közeli fürdőhelyre való kiruccanás is) hazaindulnak. A mama útközben rosszul lesz; betegségének hírére a gyerekek hazalátogatnak, ezalatt bekövetkező halála, majd a temetés után sietve szétszélednek. teazas.jpgE néhány sorban összefoglalható, meglehetősen szürke sztori elbeszélése Ozunál több mint két órába telik. Egyhangú eseménysor, amiben nincsenek drámai csúcspontok, sőt még események is alig – inkább csak jelentéktelen témákról való tapintatos eszmecserék. Akadnak ugyan feszültséggel terhes helyzetek, de minden esetben feloldja azt a felek végtelen udvariassága. Kedves mosollyal hajlongva említik föl olykor a legfájóbb emlékeket is.

Tőlünk, türelmetlen európaiaktól idegen ez a mentalitás, ám a látott konfliktusok (generációs ellentétek, nagyvárosi és vidéki életforma súrlódásai) ismerősek, hiába a tekintélyes térbeli-időbeli távolság. A gyermekek önzésével, kicsinyességével szemben azonban, a mérleg másik serpenyőjében ott az idős pár rendíthetetlen nyugalma, bölcsessége vagy a fiatal özvegy, Noriko szenteket megszégyenítő áldozatkészsége. Mindez derűvel, megnyugvással tölt el bennünket, és magunkban észrevétlenül kezdjük átértékelni a körülöttünk nyüzsgő, kapkodó világot.

Segít ebben a film  szemlélődő nézőpontja, nyugodt lélegzetvétele. Alacsony kameraállásból - egy tatamin üldögélő ember szemszögéből – figyelhetjük átlagos emberek szokványos gondjait-bajait. Teljesen köznapi, meghitten földhözragadt beszélgetéseknek lehetünk tanúi, sürgés-forgásnak, fontoskodásnak.  Közben, mintegy ellenpontként újra meg újra mozdulatlan állóképek kerülnek elénk. Többnyire elhagyatott, ember nélküli helyek (állomás, gyárkémények, vastraverzek), de emlékezetes, önmagáért beszél a tengerparton ülő két öreg képe is (a zajos szálloda kontrasztjaként), ahogyan távolról szinte eggyé olvadnak a hatalmas vízfelülettel.

tokyo.jpgAhogy elnézzük az ismétlődő események körforgását, feltárul előttünk az élet, a  maga lehangoló és felemelő teljességében. Használjuk ki az együttlét idejét, hangzik el többször is a burkolt figyelmeztetés, elvégre „senki sem  szolgálhatja szüleit a síron túl”. Az elmúlás a dolgok rendje: felnövünk, változunk, járjuk a magunk útját, végül egyedül maradunk. E tanulság a Tokiói történetben csöppet sem tragikus, legfeljebb elégikus.

Akinek mindez nem szegi kedvét,  foglaljon  helyet tehát, és figyeljen; pihentesse tekintetét a Hirayama család egyedi, megismételhetetlen, ám azóta is ezerféleképp ismétlődő történetén.

Szólj hozzá!
Címkék: japán lassú

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr908480054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.