saját szoba

film

Levelek Jákob tiszteletesnek / Postia pappi Jaakobille (2009)

2013. május 31. 00:09 - wim

 

tájban.jpegEgyetlen alkalommal vetítették csak nálunk Klaus Harö filmjét, a 2011-es Finn Filmnapok keretében. Kevesen láthatták, nyom nélkül múlt el, pedig nagyobb publicitást is megérdemelt volna. Igaz, nincs semmi történelmi-politikai aktualitása, ami miatt széles körű érdeklődésre tarthatna számot – csupán emberi létünk néhány alapvető tényét járja körbe, a példabeszédek örökérvényűségével.  Valódi gyöngyszem: tisztán ragyogó, kicsiny darab (alig hosszabb egy óránál), de annál értékesebb. 

A történet két szereplőre épülő, bensőséges kamaradráma. Jobb híján alkalmazom rá ezt a nehézkes megjelölést, hiszen egyszerű, akár egy tanmese. Az életfogytiglanra ítélt Leila (Kaarina Hazard) tizenkét év után váratlanul kegyelmet kap. Egyúttal munkát, menedéket is kínálnak neki az idős Jákob tiszteletesnél (Heikki Nouisiainen). Mivel nincs más választása, elfogadja az állást. Elutazik a gyönyörű finn tóvidék isten háta mögötti szegletébe, ahol levelek felolvasásában, megválaszolásában kell segítenie az öreg lelkészt. Nem holmi rutintevékenységről van szó: a posta érkezése a nap fénypontját jelenti ebben az omladozó parókiában. Jákob atya hivatásának tartja, hogy imádkozzon a levélben hozzá forduló emberekért. Ismeretlenek panaszolják el neki gondjaikat, ő pedig az imán túl vigasztaló szavakat, kivételes esetekben kézzelfoghatóbb támogatást küld válaszképpen. Ez a tevékenység ad értelmet mindennapjainak. Amint meghallja a jól ismert kiáltást (Levelek Jákob tiszteletesnek!), szempillantás alatt felvillanyozódik, és olyan szemérmesen mosolyog, mint egy szerelmes kamasz.

Nap mint nap ülnek a kertben Leilával a sudár nyírfák alatt, kopott nádszékeik alig látszanak ki a magas fűből; körülöttük bogárdöngés, madárcsicsergés. A rituálé ismétlődő elemei (a posta érkezése, a levelek elolvasása, a válasz megfogalmazása) egy örökké tartó harmónia benyomását keltik. Ám a postás egy napon másfelé kanyarodik, nem jön több levél. A világ megszokott rendje felborul, hogy aztán a kétségbeesett zavarodottságból végül mégiscsak megszülessen a béke. A katarzis csöndes, szívszorító, a zárás kiszámítható, akár a mesékben.

kert.jpgA frissen szabadult, vélhetően súlyos lelki terhet cipelő lány fintorogva, kelletlenül áll munkába. Makacsul ellenszegül az öregember kapcsolatteremtésre irányuló gesztusainak, még kezet sem fog vele az első találkozáskor. Nem tudni, miért kapott börtönbüntetést; az elhallgatások, képi utalások elindítják a fantáziánkat, de a film végéig nem kapunk megerősítést. Közte és a hívő aggastyán között áthidalhatatlannak tűnő távolság feszül, csak egy dologban hasonlítanak: mindketten magányosak. Leila egy percig sem áltatja magát, ám a lelkészt jó darabig hasznossága tudatával töltik el a segélykérő levelek. Amikor elszakad a vékony szál, mely az emberekhez kötötte, légüres térbe kerül. Átértékeli mindazt, amit eddig elhivatottságáról gondolt. Hiúság vezérelte volna? Nem Isten dicsőségére cselekedett? Megrendítő az aggastyán önvizsgálata – ha mindenkiben annyi önzés lapulna, mint őbenne, a világ legtöbb gondja egy csapásra megoldódna. 

Az alkotás finom didaxissal emeli ki az egyén fontosságát: „Isten gyermekei közül senki sem haszontalan vagy elfeledett”. Egyértelmű, hogy kire vonatkozik a célzás, az érintett minden bizonnyal magára is veszi. Hasonlóan lényeges motívum az egymásra utaltság vagy a szeretetre való képesség, ismételten felhangzanak Szent Pál apostol szeretethimnuszának sorai. A bibliai citátumok, valamint a nyilvánvaló célzatosság ellenére sem áhítatos prédikáció lesz a végeredmény, ettől megmenti a nézőt az alkotó visszafogott elbeszélő modora.. A történet tálalása eleve roppant szűkszavú – az egyedülléthez szokott szereplők keveset beszélnek. A gesztusok, tekintetek, tárgyak és természeti jelenségek a szóbeli megnyilatkozásokkal azonos súllyal esnek latba. Teáskanna, csészék,  levelek,  baljós asszociációkat keltő nagykés - gondos képkompozíciók elemeként tűnnek fel újra meg újra. Sokatmondó táj egészíti ki az elbeszélést, nehogy kétségeink maradjanak a látottak értelmezését illetően. A düledező ház képében a tulajdonos állapotát látjuk visszatükröződni, az elvadult kert olyan titokzatos és békés, mint a Paradicsom, a főcím alatt látható tájkép a régi kőtemplommal pedig különösen lenyűgöző: a film egészére jellemző nyugodt állandóság árad belőle.

postás.jpegHarö jelszava az egyszerűség. Igyekszik minél kevesebb snittből összerakni mondandóját, lehetőleg a kamerát sem mozdítva el a helyéről, ami hosszú beállításokat eredményez, nagy ívű svenkeléseket, sok  állóképet –  ez biztosítja a film kiegyensúlyozott tempóját. Kizárólag természetes fénnyel dolgozik és a természet színeivel: mindenhonnan a fű zöldje, az ég, a víz szürkesége köszön vissza. A csöppet sem tolakodó hangsáv tovább segíti a látványban való elmélyedést: a kísérőzene gyéren felhangzó, halk zongoraszólama néha egy himnusz csöndes eltökéltségével zeng, néha tétován akadozik, olykor hosszú időre visszavonul, átadja helyét  a természetes zörejeknek.

A puritán közeg lehetővé teszi, hogy teljes fényében ragyogjon a darab mindenekfölötti élményforrása, ami nem más, mint a két főszereplő. Heikki Nouisiainen figurája felejthetetlen. Világtalan tekintete sokat megélt, mindentudó részvétet közvetít, bárki örömest kiöntené neki a lelkét. A tagbaszakadt Kaarina Hazard méltó partner, alakítása hiteles, teljesen eszköztelen; csak van és néz, lehetetlenség eldönteni, mi jár a fejében. Kettősüket a postást játszó Jukka Keinonen egészíti ki, ügyefogyott karakterével groteszk vonásokat hoz a történetbe. Ők hárman és Klaus Harö varázsolni képesek. Bár emberi sorsok forognak kockán, és az események szövedékéből olyan alapkérdések bomlanak ki, mint magány, szeretet, megbocsátás, a kidolgozás légiessé transzformálja a súlyos tartalmat. Üdítő ez az egy óra: nehézkes, bosszantó papolás helyett felemelő, kristálytiszta példázatot  kapunk, könnyűt, mint a májusi madárfütty. (10/10)

 

 

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: skandináv hit

A bejegyzés trackback címe:

https://sajatszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr785336823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.