saját szoba

filmes blog, saját szoba

Friss topikok

Captain Fantastic (2016)

2017.02.08. 23:53 wim

 

Mindig megfognak az olyan alkotások, amelyek nagy- vagy szeleburdi családokról szólnak (esetleg mindkettőről egyszerre), így Matt Ross filmje nálam eleve lépéselőnnyel indult. Mégsem az elfogultság beszél belőlem, amikor lelkesen ajánlom - jó pár érv szól mellette.

hero_captain-fantastic-2016kicsi.jpg

Ami a történetet illeti, az kimondottan szórakoztató. Nem mindennapi alaphelyzetből bontakozik ki, de hát a főszereplő család sem az – ha a „szeleburdi” nem is a legtalálóbb jelző az ő esetükben. A címbéli kapitány, vagyis Ben (Viggo Mortensen) hat gyerekével él Robinsonként az erdő közepén. Egykor feleségével együtt vonultak ki a romlatlan természetbe, maguk mögött hagyva a modern világot, de az asszonyt súlyos depressziója miatt már hónapok óta kórházban kezelik. A magára maradt Ben katonásan igazgatja a népes famíliát, mely első pillantásra inkább egy indián törzsre emlékeztet.

tovább »

Rectify (2013-) – az első három évad

2016.11.02. 17:24 wim

 

Pont kerül  egy jó drámasorozat végére: a múlt héten elstartolt a Rectify negyedik, egyben utolsó évada. Bár a kritikusok szerették, viszonylag kevesen követik a Ray Mc Kinnon neve alatt futó szériát, amin nincs mit csodálkozni. Nem kínál könnyed szórakozást, lassú, kontemplatív, de megéri a fáradságot. Izgalmas, mint egy Dosztojevszkij-regény.

Maga a cím jóvátételt, helyreigazítást jelent, jogi és erkölcsi értelemben egyaránt erről lenne szó. Az érintett személyt, Daniel Holdent (Aden Young) nemi erőszak és gyilkosság vádjával börtönözték be, majd ítélték halálra tizennyolc évesen. Tizenkilenc év siralomház után húga közbenjárásának, valamint egy új bizonyítási eljárásnak köszönhetően most kiengedik, de nem mentik fel a vád alól.

rectify10minutes-1920x1080.jpg
Noha adott helyzetben szívesen vélelmezzük a főszereplő ártatlanságát, itt mintha mellékes volna, elkövette-e Holden mindazt, amiért annyi évig bűnhődött. A nyomozás jó darabig takaréklángon folyik, és ahelyett, hogy közelebb jutnánk az igazsághoz, minden csak ködösebb lesz.

A kertbérlő / The Lady in the Van (2015)

2016.09.25. 21:14 wim

 

Nicholas Hytner filmje nálunk már dvd-n is kapható, mégis teljes a csend körülötte. Méltatlanul, mert ha nem is az elmúlt év legjobbja, néhány szót azért megérdemel. Kedves, szórakoztató – a maga angolosan fanyar módján – , és tanulságnak sincs híján.

Legfőbb attrakciója természetesen Maggie Smith. Ütött-kopott hajléktalant alakít benne, ami csak első látásra áll távol a tőle megszokott szerepkörtől, hisz a leharcolt Miss Shepherdben időnként csaknem annyi a méltóság, mint mondjuk Lady Violet karakterében hogy hasonló rossz tulajdonságaikról ne is beszéljek. 

maggie-smith-talking-lady-in-the-van-xlarge.jpgA sztori valós, magával a forgatókönyv írójával, Alan Bennettel történt meg a hetvenes – nyolcvanas években, amikor a ma is népszerű angol drámaszerző átengedte az előkertjét egy idős hajléktalan asszonynak. A hölgy végül alaposan ott ragadt: tizenöt évig parkolt nála a lakófurgonjával, egészen haláláig. Sajátos együttélésüket az író később színdarab formájában örökítette meg, ebből készült tavaly a filmváltozat.

A tiltott szoba / The Forbidden Room (2015)

2016.08.21. 23:43 wim

 

Guy Maddin alkotása igazi csemege azoknak, akik szeretik a szokatlan, de jóféle mozikat.Tavaly játszották a Titanicon különösebb visszhang nélkül, sokan nem is tudtak vele mit kezdeni. Ami nem csoda, hisz a kanadai rendező művei aligha nevezhetők nézőbarátnak – ő amolyan „kísérleti” filmes.

Nálunk jóformán a kutya sem ismeri, noha nem ma kezdte a pályát: tíz egész estés plusz kétszer annyi rövidfilm áll mögötte, és az idén múlt hatvanéves. Hogy tulajdonképpen zseni, arra magam is csak mostanában jöttem rá; töredelmesen bevallom, hírét sem hallottam azelőtt a fickónak. 

Sajátos hangulatú mozgóképei mintha a mozi hőskorában keletkeztek volna. A húszas-harmincas évek modorában és eszközeivel dolgozik, több némafilmet is készített, de ne gondoljunk poros, önmagukért való stílusutánzatokra! Amellett, hogy bámulatosan korhű illúziót keltenek, ritmusuk, látásmódjuk abszolút friss, maibb nem is lehetne. A rendező folyékonyan beszéli régi idők filmnyelvét, elképesztő lazasággal alakítja a saját mondandójához, közben nem mulasztja el megfűszerezni jó adag iróniával. A végeredmény pedig izgalmas, ízig-vérig kortárs munka. 

the-forbidden-room.jpg

Ott van például az a fergeteges hatperces: The Heart of the World (2000).  Pár percbe sűrítve láthatók benne Maddin jellemző stílusjegyei: némafilmekre emlékeztető vizualitás, gúnyosan melodramatikus narráció, izgatott inzertek, no meg az eltúlzott, már-már paródiába hajló színészi gesztusok.

Mandarinok / Mandariinid (2013)

2016.04.02. 15:51 wim

 

Zaza Urushadze grúz rendező háborús drámája a legjobb idegen nyelvű film címéért indult tavaly az Oscar-meccsen. Csakhogy míg versenytársairól (Ida, Timbuktu, Eszeveszett mesék, Leviatán) eleget hallhattunk, olvashattunk, a Mandarinok valamiért kiesett a figyelem fókuszából.

Bevallom, én is véletlenül botlottam bele egy olyan oldalon, amit nem nevezünk a nevén. Remek film, kár lett volna elmulasztani. Se szeri, se száma a témába vágó alkotásoknak, de kevés ragadja meg a lényeget ilyen magától értetődő egyszerűséggel, bölcs humánummal. Szűkszavú (alig másfél órás), balladai tömörségű elbeszélés, melynek nyugalmas felszíne alatt állandó feszültség parázslik. Jóllehet, néhány rövid tűzharc megtöri a csöndet, de ne számítsunk különösebb tűzijátékra; a frontvonalak a lelkekben húzódnak.mandariinid_tangerines_still.jpg

Tokiói történet / Tôkyô monogatari (1953)

2016.03.15. 17:27 wim

 

Hogyan bánunk szüleinkkel - mit várunk el gyermekeinktől? A Tokiói történet olyan kérdéseket érint, amelyekkel szinte mindnyájan szembetalálkozunk előbb-utóbb, ahogy múlnak az évek.

allnak.jpgJaszudzsiro Ozu filmje sokat elemzett klasszikus, túl a hatvanon; valószínűleg már mindent leírtak és elmondtak róla, amit érdemes. Az egyetlen újdonság, amit hozzátehetek, egy magyar feliratfájl (a megfelelő weboldalról letölthető) – titokban azt remélve, talán így többekhez eljut majd ez az időtlen alkotás. Tudom, kevesen érdeklődnek iránta, nem sokan ismerik; legfeljebb szakmabeliek vagy megszállott filmrajongók. Végül is érthető, hiszen nem kifejezetten közönségfilm: lassú és eseménytelen. Ám akik képesek az élet unalmasnak látszó mozzanatait hosszan és békésen szemlélni, úgy, hogy belőlük a megtapasztalt monotónia nem ingerültséget, hanem megnyugvást vált ki, nos, ők feltétlenül tegyenek próbát vele. Aki át tudja venni a film sajátos ritmusát, messzire juthat. Aki nem, az belepusztul az unalomba.

Bíborhegy (Crimson Peak, 2015)

2015.11.11. 23:34 wim


Semmi bajom nem volt annak idején a sokat szidott Tűzgyűrűvel, Guillermo del Toróban csak a Mama megtekintése után kezdtem kételkedni (igaz, azt nem ő rendezte, de mégiscsak áldását adta rá). Most viszont alapjaiban rendült meg a belévetett bizalmam.

Bármilyen meglepő, a rendező állítólag eddigi főművének tartja a  Bíborhegyet  . A témát tekintve valóban emlékeztet legsikerültebb, spanyol nyelvű alkotásaira, de ennyiben kimerül a hasonlóság. Csodaszép kivitelezése ellenére is középszerű, és helyenként egészen kínos.

haz2.jpg 

A viktoriánus regényeket idéző, meglehetősen közhelyes történet a 19. századi Amerikában indul; itt él a bájos, szőke, írói ambíciókat dédelgető Edith (Mia Wasikowska), édesapjával. Az öregúr büszke rá, hogy tisztes vagyonát két keze munkájával szerezte, úgyhogy kerek-perec visszautasítja a nála támogatásért kilincselő dandyt, Sir Thomas Sharpe-ot (Tom Hiddleston). Az óvilágból nővére (Jessica Chastain) társaságában érkezett ifjú találmánya, egy újfajta bányagép kifejlesztéséhez keres támogatót. Első látásra meghódítja Edith szívét, ám az apa ellenzi a házasságot: gyanítja, hogy nincs minden rendben a testvérpár körül.

A tenger dala / Song of the Sea (2014)

2015.07.24. 00:00 wim

 

Próbáljunk megfeledkezni a betonforraló hőségről: bújjunk el a lesötétített szobában, és mártózzunk! Hűvös, északi habokban. Tomm Moore animációs filmjének megtekintése felér egy frissítő alámerüléssel. Vagy csöndes szemlélődéssel árnyékos vízparton, miközben nincs semmi dolgunk, csak bámuljuk a vizet; hömpölygő folyót, futó patakot  vagy zölden kavargó mélységet.

Hogy bőven van bámulnivaló a A tenger dalán, vitathatatlan; nem tudom, mikor láttam utoljára  ilyen szemet gyönyörködtető mesefilmet. Hagyományos eszközökkel készült, kézzel rajzolták, pazar színekkel, művészi gonddal. Tenger feletti és alatti tájai örvényként vonzzák a tekintetet, átfúj rajtuk a szél, gyöngyözve gyűrűzik a víz, szinte érezni a hűvösét... A figurák egyszerűségük ellenére is egyediek és végtelenül szeretnivalóak.whale_0.png

Tulajdonképpen ismernünk illene a  rendező nevét, hiszen korábbi egészestés animációja, a Kells titka (2009) nálunk készült, a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban. Nagy kár, hogy alig hagyott nyomot a hazai köztudatban, pedig kivételesen eredeti alkotásról van szó.

Pocok, az ördögmotoros (1974)

2015.04.08. 13:25 wim

 

A hetvenes évek ifjúsági sorozataiból ez az egyetlen, amelyik nálam valamiért kimaradt; csak mostanában, több évtizedes késéssel ismertem meg, miután (családi használatra) előástam egy torrentoldalról. Nem is értem, miért nem adták ki DVD-n, mint a többi kortársát.

m2-44040-11523500.jpg

A rendező, Fejér Tamás nevéhez olyan kultuszsorozatok fűződnek, mint a Tüskevár, A Tenkes kapitánya, Az öreg bánya titka vagy az Utánam, srácok. 1973 és 1975 között négy(!) ifjúsági széria készült, és ha nem is évente következtek eztán az újdonságok, elmondhatjuk, hogy az évtizedben virágkorát élte nálunk a műfaj.  A gyerekközönség egy idő után már ismerősként tekintett az állandó szereplőkre, Jelisztratovra, Kovács Krisztiánra vagy Losonczi Gáborra, szinte együtt nőtt fel velük. 

A felszín alatt / Under the skin (2013)

2015.03.01. 20:41 wim


Jópárat nem láttam a tavalyi filmtermésből, úgyhogy ha akarnék, sem készíthetnék toplistát, de Jonathan Glazer művét még így vaktában is a múlt év „leg”-jei közé sorolom. Ennek ellenére meg tudom érteni, miért nem vetítették nálunk egyetlen moziban sem.

kubrick.jpgGlazer, akinek videóklipjeit ugyancsak érdemes megismerni (nemcsak a Kovács Lajosost), utoljára 2004-ben állt elő egészestés darabbal (Születés), sokan várták hát kíváncsian az Under the skint. A potenciális közönség más része pedig arra izgult jó előre, hogy Scarlett Johansson teljesen le fog benne vetkőzni. A színésznő formáiban nem is kell csalódnunk, igazán szívmelengető jelenség, csakhogy attól még művészfilm ez a javából – kizárólag edzett szeműeknek. Utoljára talán a Holy Motors megtekintésekor volt részem hasonlóan szürreális élményben.